Schweitzerné Hornicz Bernadett vagyok és a PGI azaz a Pécsi Gloves International kesztyűgyártó cég egyik tulajdonosa és a Karma Pécsi kesztyű egyik alapítója.
Általában a pécsi kesztyűgyártásról és annak jelentőségéről, nehézségeiről szoktam beszélni a nyilvánosság előtt, de az is előfordulhat, hogy hallottatok már a Karma pécsi kesztyű márkát promótálni vagy épp egyik aktuális filmhez vagy pop sztárnak készített munkáinkat bemutatni. Nem vagyunk kiváló szónokok és néha még üzletembernek is csapnivalók, de 1994 óta igyekszünk őrizni a kesztyűgyártás kézi technológiáját. A szűk családom vezeti a céget és egy nagyobb család dolgozik a háttérben, akik a gyártástól az irodavezetésig mindenhol velünk vannak. Ebben a szakmában ez nem furcsa. Itt mindenki tud mindenkiről mindent, és ismerjük egymást 1000 éve. Aki újonnan érkezik és elkezdi megtanulni a szakmát nálunk az hamar egy családias közegben találja magát, ahol néha veszekedik, vagy kioktatja valaki, de ha gondban van pontosan tudja kire számíthat, MINDENKIRE. Erre büszkék vagyunk, meg persze a szakértelemre is, amivel dolgoznak.
Útjára indítunk egy blogot a mai napon, mert van egy téma, ami minket már évek óta foglalkoztat, de nehéz vagy épp nagyon félelmetes róla beszélni. Ez nem más, mint a fenntarthatóság, ami nem is olyan egyértelmű, így lehet inkább úgy fogalmaznék a változó világ kérdéseihez való idomulás. Terveim szerint lesznek kevésbé komoly témák is a divatról, művészetről vagy épp, ami az eszünkbe jut és azt gondoljuk érdekes lehet.
A fő téma most a fenntarthatóság kérdésköre lesz, mert ez az, ami a legtöbbet foglalkoztat. Nem vagyok kiemelkedő szakértője a témának, nálam sokkal okosabb emberek vannak ebben a témában itthon is, hát még a nemzetközi szintéren. A célom a bloggal, hogy a bőrös és elsősorban a kesztyűs ágazatot bemutassam, beszéljünk nyíltan a kényes kérdésekről, átadjam azokat az információkat, amiket összeszedtem és megmutassam a fenntarthatósági projektünket.
ITT EL IS ÉRKEZTÜNK AZ ELSŐ KÉNYES PONTHOZ
Azt látom véleménye mindenkinek van, de nem mindig hallgatjuk meg a másikat és nem próbáljuk megérteni, hogy miért látja úgy a dolgokat, ahogy. Inkább csak kritizálunk, bírálunk. Amikor elkezdjük meghallgatni a másikat, akkor kezdődik az igazi munka, hiszen ezen a ponton már vannak érvek, ellenérvek, van milyen vonalon tovább gondolkodni vagy épp további kérdéseket feltenni. Ez segít fejlődni és előre haladni, így az építő jellegű kritikára, véleményre és gondolatébresztő kérdésekre, nyitottak vagyunk. Igyekszünk mindig az érem mind két oldalát megnézni, mert minden tettnek vannak következményei és azokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.
És akkor a sztori, ahonnan a fenntarthatósági projektünk indult:
A Pécsi kesztyűgyártásról, az asztali szabásról, minőségről vagy, hogy mitől is pécsi egy kesztyű, azt az alábbi videóban meg tudjátok nézni. Így most inkább 2018-ra ugrok.
A nemzetközi partnerek nyomása a fenntarthatósági igazolásért (sustainability certificate) egyre erősebb lett. Feltettem nekik a kérdést, hogy jó-jó, de mire gondoltok pontosan. Mindegy csak legyen valami, amit ki tudunk tenni az oldalra, hangzott a válasz. Aki ismer miket az pontosan tudja, hogy nem csinálunk valamit csak azért, hogy csináljunk valamit. Ez volt az a pont, hogy kisvállalkozásként azon kezdtem el gondolkodni, mi az, amit tenni lehet. Irány az internet, konkurencia kutatás, cikkek, blogok olvasása a témában.
Ezen a ponton alap intézkedések kerültek bevezetésre, mert úgy gondoltam, kisvállalkozásként nincs elég forrásunk, sem kapacitásunk nagyobb volumenű projekt megvalósítására.
Ennek megfelelően:
- beszereltünk egy víztisztító rendszert és az emberek kulacsokból itták a vizet és nem ásványvizes üvegből. Ez látványos volt, mert a nyári időszakban 1 nagy zsák pillepalack került a kukába hetente.
- a Who made my cloth kezdeményezés jegyében elkezdtük bemutatni a kollégákat és kommunikáltuk, hogy nálunk nem dolgoznak gyerekek. Na ez már tényleg csak látszat tevékenység. Az ilyen elemek a fast fashion márkák számára fontosak, nekünk viszont természetesek. Ma már erre úgy gondolok, hogy ez nem egy kiemelendő dolog, hanem hogy ez a természetes minimum, ami elvárható egy európai gyártótól/márkától.
A társadalmi kritériumoknak a szakma mindig is megfelelt, hiszen nálunk a nők arány 80%, a közép és felső vezetésben is vannak nők, az ugyanazon a területen dolgozók azonos fizetést kapnak.
- A gyártás környezetre gyakorolt hatását a hulladék kezelés megreformálásban láttam, aminek megfelelően a hulladékot a keletkezés helyén kell kezelni, így ezeket további hasznosulás érdekében osztályozzuk és külön gyűjtjük.
- boksz zsák töltelék
- ékszerkészítők számára még hasznosítható darabok, illetve ebből tudunk iskoláknak technika órára adni, vagy az oviba kép ragasztáshoz anyagot adni.
- ezen felül szelektáltan gyűjtjük az alapvető hulladékokat, mint a műanyag és a papír.
Akkoriban úgy véltem, hogy szuper, mindent megtesszünk, ami tőlünk elvárható és ezekkel már a vevőink is elégedettek voltak.
Aztán jött a pandémia és egy sor egyéb dologgal is szembesültünk, ami felszínre hozott egy sor olyan témát, ami miatt azon kezdtünk gondolkodni, hogy igazából az eddig tett dolgok tessék-lássék intézkedések.
A pandémia óta én úgy látom, hogy a külső és belső környezetünkben is minden olyan gyorsan változik, amit nagyon nehéz lekövetni és azok a technikák, amiket az elmúlt 20 évben az édesapámtól tanultam a cégvezetésről azok nem működnek. Ez hozta a tehetetlenség érzését, ami arra késztetett, hogy tegyek valamit. Elkezdtem egy képzést a METU égisze alatt, mint fenntartható divat menedzser. Ezzel elkezdtem kapargatni a felszínét a dolgoknak. Nem a képzés hibája, hogy csak a felszínét, hanem a téma mélysége és bonyolultsága, hogy ehhez éveket kellene kizárólag ennek a témának szentelni, hogy igazán képbe kerüljünk. Minél mélyebbre ástam magam, annál inkább azt éreztem, hogy az eddigi intézkedésekkel tettünk valamit, de ez talán az elvárható minimum.
A szakdolgozat készítése rákényszerített, hogy végig vigyem a gondolatmenetet és meghatározzam pontosan az aktuális álláspontomat a témával kapcsolatban. Ez segített hozzá ahhoz, hogy a megoldás irányába forduljak.
Na de ha bárki azt hinné, hogy akkor itt a vége, akkor az téved. Ez csak a kezdete volt mindennek. Elkezdtem kidolgozni egy programot, aminek a mentén a tettek mezejére léphetünk.
A blog ezen a folyamaton fog végig menni és elemenként bemutatni. A központjában az edukáció, a közös gondolkodás áll, melytől azt remélem, hogy további motorja lesz a fejlődésnek.
